Milyen spanyol szokást lenne érdemes átvennünk? Mit esznek a spanyolok Budapesten, miért költöznek ide egyre többen? Jó-e a szieszta találmánya? Mit érdemes megkóstolnod, ha Spanyolországba mész? Hasonló kérdésekre kerestük a választ, amikor Judittal, a Granada Spanyol Nyelviskola egyik spanyoltanárával beszélgettünk, aki szívesen állt a segítségünkre megosztva velünk saját élményeit, véleményét és tapasztalatait. 

 Melyik a kedvenc spanyol városod és miért? 

Nagyvárosi lány vagyok, úgyhogy egyértelműen Madrid. Imádom a tereit, utcáit, épületeit. Magánéleti és szakmai élmények is bőven értek ott, például tartottam előadást a madridi Műegyetemen, s kicsit a működésébe is beleláttam, azt nagyon szerettem. Másrészt olyan arányban vegyíti a spanyolosságot és a nagyvárosiasságot, ami nekem pont a szám íze szerint való. Szerintem nagyon élhető város. A metróhálózata lenyűgöz, s az is, hogy gyakorlatilag nincsenek hirdetések, cégérek, neonreklámok, amik elcsúfítanák a köztereket. Csak olyan plakátokat láttam, azokat is diszkréten elhelyezve, amelyek a város működését segítik, illetve, amelyek társadalmi, esélyegyenlőségi vagy kulturális értékeket népszerűsítenek. 

Szerinted mi a legfontosabb az ember legelső spanyol óráján?

Diákként, amivel először szembesül az ember, az a hangulat, a légkör. Megérzel valamit a spanyol ízeiből, hogy nemcsak a nyelv, de az óra is temperamentumos, lendületes. Persze az is fontos visszafogottabb tanulók esetében, hogy érezhetik, nincsenek elveszve, a korábban tanult idegen nyelveik segítik őket. A kettő együtt felkelti az érdeklődést, de biztonságérzetet is nyújt. 

Mi volt a legviccesebb élményed, ami Spanyolországban vagy spanyol emberkével ért?

A legviccesebb eset akkor történt, amikor még nem beszéltem jól a nyelvet, egy nyaralás alkalmával északon, egy kis faluban, egy barátnőmmel megláttunk egy csocsót egy bárban, s mondtuk, hogy játszani szeretnénk vele. Akit érdekel, nézzen utána, mit is jelent a 'chocho'. Csak helyi férfiak ittak már ott, de jól alakult a dolog. Először eléggé furán néztek ránk, aztán rengeteg cubalibrét rendeltek nekünk, ami egy nagyon finom koktél. Hamar megtanultuk, hogy amin játszottunk, annak futbolín a spanyol neve. 

Mi az a spanyol szokás, amit átvehetnénk mi is, magyarok?

Ezen sem kell sokat gondolkodnom: a szieszta. Lehet, hogy ezzel nem mondok újat, s azt is tudom, hogy sok spanyol ismerősöm irigyli, hogy mi, magyarok, 4-kor már le is tesszük a munkát. Már aki... De az, hogy egy nap nem csak a munkáról szól, azaz nincs élesen leválasztva a munka és magánélet, nekem nagyon szimpatikus. Nem két ember él egy alakban, s hol az egyik, hol a másik énjét kell elnyomnia, a dolgozó ember magánember is. Szuper, hogy van idő igazán megismerni a másikat, például a munkatársakat, nem csak kutyafuttában lehet pár szót váltani velük, az a másfél-két óra ebédszünet a sarki bárban igencsak jót tesz a társas kapcsolatoknak. Nem beszélve azokról, akik ilyenkor haza is mennek, megebédelnek, a család összejön, beszélgetnek, pihennek egyet, s utána jön a ’második menet’. Persze, kettő és öt között semmit sem lehet elintézni Spanyolországban, de valamit valamiért.  

Szerinted miért szeretnek a spanyolok Budapesten élni, és miért akar minden 2. spanyolul tanuló magyar Spanyolországba költözni? 

Hát, igen, van némi kettősség a kérdésben, és jogos is. A válasz, szerintem, mindkét irányból ugyanaz. A kalandvágy és egy kecsegtetőbb, jobb élet lehetősége, a munkakeresés indítja el az embereket. Spanyolországban vonzó lehet még, hogy sokan az örök nyár országának gondolják, ami a félsziget nagy részére nem igaz, de enyhébb az időjárás, az biztos. És ott a tenger, az óceán… Sokaknak eleve vannak ismerőseik, rokonaik, akik megtalálták kinn a szerencséjüket, s hozzájuk igyekeznek. Az itt élő spanyolok viszont Spanyolországban nem találták meg igazán a számításukat, s egy nem túl messzi, nem a legdrágábbak közé tartozó, de tudhatóan élménydús nagyvárost kerestek. Budapest nem is okoz csalódást. Az itt élő spanyolok imádják a pesti kultúrát, az éjszakát, a romkocsmákat. 

Miért lettél spanyoltanár? 

Kalandos, a véletlenek hozták így. Nyelvi affinitás ugyan nem jellemző a családomra, tanító, ha tetszik, ’mester’ viszont van a családomban, voltak ilyen mintáim. Ráadásul egy-két meghatározó tanáregyéniséggel is összehozott a sors az ELTÉn, akikért rajongtam, s mivel, sajnos, már nem élnek, a tanítással az ő örökségüket is viszem tovább. Egy idő után észrevettem, hogy a szenvedélyeim, a spanyol és a színház, a tanításban egymásra találnak, hisz egy tanár mindig szerepel. Sosem döntöttem úgy, hogy csak és kizárólag ezzel foglalkozom, de van, amikor úgy hozza az élet, hogy efelé tolódnak a hangsúlyok. Az is igaz, hogy a tanítás az a terület, ahol az első pillanattól hihetetlen sikerélményeim voltak. Nyelvvizsgázni még sosem küldtem úgy diákot, hogy az ne sikerült volna neki. De ami fontosabb, van olyan tanítványom, nem is egy, aki’sima’ tanfolyamra iratkozott be, és azóta ő is megbecsült spanyoltanárrá vált. Több diáknak a szemem láttára változtatta meg az életét a spanyol, amiben, úgy érezem, nekem is részem van. Így vagy úgy, de kézzelfogható és közvetlen a visszajelzés, s ez jó. Ezért lett az egyik alappillér a tanítás.

Egy tanítványod Spanyolországba készül, milyen spanyol specialitást javasolsz neki, hogy kóstoljon meg?

Mindent meg kell kóstolni! Különösen azoknak, akik idegenkednek a tenger gyümölcseitől, nem esznek halakat, nem szeretik az olívabogyót stb., ajánlom, hogy nyitott elmével és érzékszervekkel közelítsenek ezekhez a dolgokhoz. Némi fekete olívabogyó egy jó sajttal, s finom vörösborral, jó társaságban… komoly változást hozhat az ízlésben. Aki tart a tenger gyümölcseitől, az próbálja ki a frituritas del tiempot, azaz az évszaknak megfelelő tengeri herkenytűket rántva, akár papírtölcsérből, az utcán fogyasztva, akár egy finom kevertsalátával egy bár teraszán, garantálom, hogy meg fog változni a véleménye. 

Spanyolországba mindenképp érdemes belekóstolni, mind az ételekbe, mind a társasági életbe. Tudjuk, hogy Judithoz nagyon közel áll a spanyol mentalitás, ami a spanyolóráit is áthatja: mindig közvetlen, jókedvű, így jó hangulatban telnek a spanyol órák, néha még az is előfordul, hogy turmixgéppel érkezik a Granadába, hogy gazpacho-t vagy guacamole-t készítsenek a diákokkal.