Veronika 4 éve döntött úgy, hogy kihasználja a kínálkozó lehetőséget és spanyol barátjával szerencsét próbálnak a messzi Chilében. Döntését azóta sem bánta meg, sőt! 

Miért döntöttél úgy, hogy kiköltözöl? Személyes indíttatásból vagy esetleg munkalehetőség miatt?

A döntést 2011-ben hoztam, miután Barcelonában sikertelenül kerestünk munkát a párommal. Ő geológus, és sok barátja az egyetemről Chilébe emigrált a válság elől, és csupa jót meséltek neki.  Bevallom, nekem nehéz volt a döntést meghozni.  Az a kevés hír, ami eljut hozzánk Chiléről általában a földrengésekről, vagy a bányában történt balesetekről szólnak. Persze utólag logikus, mert a hírek csak a galibákról tájékoztatnak, nem a nyugodt, biztonságos életről. A barátok beszámolói alapján Chile a legbiztonságosabb és legfejletebb gazdaságú dél-amerikai ország. Munkalehetőség, kalandos utazások, mediterrán időjárás, Csendes-óceán, Andok, Atacama-sivatag, Patagónia. Végül valahogy meggyőztek. :) 2012 márciusában landoltam Santiago de Chilében. 

 

Mennyi időbe telt, amíg beilleszkedtél? 

Azt szoktam mondani, hogy a beilleszkedés nagyjából egy év volt. Szerencsém volt, mivel úgy jöttem ide, hogy a párom már dolgozott és volt hol laknom, volt mit ennem. Az első hónapokban habzsoltam az új országot: utazgatás, városnézés, koncertek, táncórák, hegymászás, tengerpart, kézműves-, gasztronómiai- és sörfesztiválok, vásárok, karneválok. Ez nagyon sokat lendített a spanyol tudásomon, mondhatnám, hogy itt kezdtem el igazán beszélgetni spanyolul. Ennek akkor láttam hasznát, amikor nekiláttam munkát keresni. Curriculum Vitae spanyolul, állásinterjúk és végül, mint munkavállaló természetesen a másik arcát is megismertem Chilének. És ez elengedhetetlen a beilleszkedéshez, mert az első hónapok után a felfedező turistából napi rutinnal rendelkező, a mindennapi chilei életben részt vevő dolgozóvá avanzsáltam.  

Mennyire nagyok és mik a különbségek a chilei és az európai (vagy magyar) életritmus, emberek között?

Chiléről azt mondják, hogy a legeurópaibb ország Dél-Amerikában. De én megsúgom, hogy itt szembesültem a ténnyel, hogy nem csak magyar vagyok, de európai is. Az emberek itt is mindenfélék persze, de általános tapasztalatom, hogy melegszívűek, és vidámak. Egy picit különbözik az értékrend. Lehet, hogy van, aki nem értene egyet velem, de én úgy látom, hogy itt könnyebben megy az embereknek a szívük szerint élni. Nem szégyenkeznek kimutatni az érzéseiket. A férfiak életkortól függetlenül füttyögnek a lányoknak.  A munkahelyen reggelente puszival köszönnek és délután puszival búcsúznak. Mindennapos látvány a parkban a hobbinak való hódolás. Ha úgy tartja kedvük, akkor táncolnak (akár egyedül, akár zene nélkül), cirkuszi mutatványokat gyakorolnak, fára másznak, vagy egyszerűen lefekszenek a fűbe egy sziesztára. Gyakori, hogy összeülnek spontán egy körbe és dobolnak, táncolnak. Az életritmus nem lassabb, mert aktív életet élnek, inkább az elvárások kevesebbek, így nincs akkora stressz a megfelelés miatt.  Igaz, hogy általában napi 10 órát dolgoznak, de egy órás az ebédszünet, és a munkatempó is kényelmesebb.  Hozzá kell szokni, hogy a boltban az eladó elcseveg az előtted állóval, és nem zavarja, hogy növekszik a sor. 

Mit volt a legnehezebb megszoknod?

Santiagot, a nagyvárost, a káros napsugárzást és a rengéseket. A Richter-skála szerinti 7-es alatti földmozgásokat hívják „temblor”-nak (rengésnek), a 7-es felettiek a földrengések. Ezek a rengések itt mindennaposak, havonta, kéthavonta viszont érzékelhetőek is. Az első rengést az ittlétem második hetében a 20. emeleten, éjszaka, egyedül éltem meg. Megijesztett, mert nem tudtam mit kell csinálnom, fussak-e, meg hogy hova. :) De meghallgattam a beszámolókat a 2010-es földrengésről (8,8 erősségű), és körbenéztem a városban, és minden toronyépület áll. Az 1960-as földrengést követően épült házak rengésbiztosak és a 2010-es próbát kiállták. A chileieknek pedig már természetes (sokszor nevetnek is rajtam, ha megijeszt egy-egy rengés), persze könnyű nekik, több évszádos tapasztalatuk van benne.  Azt szokták mondani mosolyogva, hogy megtesznek mindent, amit tudnak, ha az nem elég, akkor ennyi volt. A klímaváltozás, a környezetszennyezés és az ózonlyuk erősen érinti Chilét. Santiago természeti adottságai sem kedveznek túlságosan, mivel a környező hegyek miatt a városban megülő szmog nehezen távozik. Nagyon kell vigyázni a napsugárzással, még a helyiek sem mennek a napra az 50 faktoros naptej nélkül. Szintén nehéz szembesülni a szakadékkal a különböző társadalmi vagy szociális helyzetben élők között. A szegények nagyon szegények, a gazdagok pedig nagyon gazdagok. Ja, és nincs tejföl!

Mit szeretsz a legjobban az országban?

Nagyon szeretem az itteni gyümölcsöket, legyen akár egy általunk is ismert dinnye vagy eper, vagy számunkra egzotikus maracuya, papaya, mangó, chirimoya: mindig friss, olcsó, és isteni finom. A legfontosabb számomra persze, hogy Chile egy természeti csoda. Itt tényleg minden van: 6400 km hosszú partvonal, a világ legszárazabb sivatagja északon, sótengerrel, gejzírekkel és természetes, a vulkánok által hevített termálfürdőkkel, az Andok havas hegyvonulatai, délen Patagónia a gleccsereivel és pingvinjeivel, aktív és öreg vulkánok, tavak, nemzeti parkok. Nagyon sok izgalmas élményem van, és még rengeteg helyre el szeretnék jutni.

 

Van olyan szokás, amit tőled vettek át a chileiek?

Hát így hirtelen nem jut más eszembe, mint az „egészségedre”. Nem szokás itt jó egészséget kívánni, ha tüsszent valaki, de a munkatársak ismételgették utánam egy kis akcentussal. Azt viszont elmesélem, hogy mivel szeretek főzni, és Pablo Neruda híres chilei költő, író után szívesen készítek magyar fogásokat, csak hogy lássák, a magyarok tudnak főzni. Készítettem többek között csirkepaprikást, hagyományos gulyáslevest, halászlét, hentes tokányt, tócsnit és nagyon dicsérték a magyar konyhát. 

Mennyiben formálta át a személyiséged a chilei lét?

Azt hiszem a személyiségemet leginkább a nehézségeim formálták. Eleinte a nyelvi nehézség, amit kb. egy hónap alatt törtem le, és elegyedtem szóba az emberekkel nagyobb izgalom nélkül. Valahogy meg kellett találnom a spanyol személyiségemet magamban, hogy meg tudjak nyilvánulni. Időbe tellett, amíg megértettem a poénokat, és még többe, hogy én is vicces legyek. Ahogy egyre jobban beszéltem spanyolul, úgy mélyültek a kapcsolataim, barátságaim. Aztán a munkakeresés, ez a helyzet gondolom sok olvasónak ismerős. Viszont ennek a nehéz időszaknak köszönhetem, hogy találtam egy hobbit, a festészetet, és szembesüljek vele, hogy a rendszeres mozgás és természetjárás nélkül nincs bennem harmónia.

Vannak magyar barátaid kint vagy inkább a helyiek alkotják a társaságodat, baráti körödet?

Már lassan két éve lakom itt, és rengeteg új embert ismertem meg másik kultúrából, új barátságok szövődtek, és ezért nagyon hálás vagyok. A legközelebbi barátaim spanyolok, franciák és chileiek, de vannak német, angol, holland, mexikói, perui ismerőseim. Chilében csak három magyarral találkoztam, és ebből kettőt az utóbbi egy hónapban ismertem meg, úgyhogy nagy reményeket fűzök hozzájuk. :) Ilyen messze a hazámtól ezek a barátok jelentik a családomat. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Például velük tölteni az ünnepeket egy tengerparti vadkempinges grillezésen nem ugyanaz, mint az otthoni havas fenyőillatú családi körben, de nekem rengeteget jelent.

Tervezed, hogy hazajössz, vagy esetleg másik spanyol nyelvű országba költözz?

Nem tudom elképzelni, hogy az egész életemet ilyen távol a hazámtól fogom leélni. Így alakult és örülök, hogy belekóstolhatok az életbe a Föld másik oldalán, a januári nyárba, az augusztusi télbe. Aztán, ha adódik lehetőség, nagyon szívesen visszatérnék Spanyolországba, közelebb a szeretteimhez mégis spanyol nyelvterületen, tökéletes volna. 

Milyen munkalehetőségek adódnak az országban egy európai számára? És milyen szintű spanyol nyelvtudással érdemes nekivágni?

Munka mindenféle van, ami a legtöbb ismerősömet ide vonzotta az a bányákban való mérnöki, vagy geológus munkák. Chilében, mint majdnem minden országban, elengedhetetlen a nyelvismeret. Minél jobb a spanyolod annál nagyobbak a lehetőségeid. Az angol csak egy plusz, de spanyol nélkül szinte lehetetlen munkát találni. A szakmai végzettség is nagyon fontos, mert hatalmas a különbség egy felső- és egy középfokú végzettségű bére között. Az oktatási rendszer eltérő az európai modelltől, ezért például az oktatásban és egészségügyben szerzett diplomák hitelesítése csak egy új, itteni záróvizsgával lehetséges. Magyarország és Chile között nem létezik megegyezés a tanulmányok hivatalos elismerésére, így a munkahelyen való besorolás a munkáltató jóindulatán múlik. 

Köszönjük az interjút! :)

Még több érdekességet megtudhatsz a latin-amerikai országról az I. Spanyol és Latin-Amerikai Fesztivál Napokon!