Egy tündéri andalúz kisváros: Mijas
Aki Dél-Spanyolországba utazik, nehéz helyzetben van: vagy legalább 2-3 hétre kell szabadságolnia magát, vagy előre felállítani egy preferenciasorrendet, hogy pontosan mit fog megnézni. A konklúzió úgyis ugyanaz lesz: Andalúziába még vissza kell menni. A méltán híres nagyvárosok -Sevilla, Granada, Córdoba- mellett az egyik kihagyhatatlan pueblo blanco: Mijas.
A hegyekben fekvő kisváros fehér épületeivel, romantikus kis utcácskáival, virágokkal tűzdelt erkélyeivel, gondozott kertjeivel egyszerűen lenyűgöző.
Mijas egyik jellegzetessége a burro-taxi, azaz a szamár taxi, amit nagyon komolyan vesznek a településen: nemcsak fel vannak öltöztetve, de még "rendszámuk" is van az állatoknak, nagyon édesek. Kisebb csordába rendeződve, végtelen nyugalommal várakoznak egy árnyékos helyen, hogy a "diszpécser" utast adjon nekik.
Ránézésre is egyértelmű, hogy itt a városvezetés is tisztában van azzal, hogy a turizmusból élnek, ezért hiba nélkül kiszolgálják a látogatókat: makulátlanul tiszta a város, nincs lehúzás a bárokban és még a főszezonon kívül is (pl.: a téli hónapokban) igyekeznek Mijas-t felejthetlen élménnyé tenni, így teljesen megszokottnak mondható, ha délben feltűnik egy kisebb flamenco csoport a főtéren, nekiállnak táncolni, tapsolni.
A városnak van még egy érdekessége, az 1901-ben épült és azóta is működő ici-pici bikaviadal arénája, amely a szezonon kívül múzeumként működik, így egy pár eurós jegy fejében körbejárhatjuk az arénát, megnézhetjük a kis kápolnát, ahol a matador imádkozik a megmérettetés előtt, a karámot, ahonnan a bikák indulnak és minden zeg-zugát az épületnek.
Nem tudom tévedek-e, ha azt mondom, hogy ez a legkisebb spanyol aréna, de minden bizonnyal nagyon nem lövök mellé. Olyannyira kicsi a porond, hogy félelmetes belegondolni, milyen kis mozgástere van a torreádornak egy ilyen miniatűr küzdőtéren
Egy szó mint száz, Mijas-t látni kell!
Vídeo e información sobre Mijas