Como pez en el agua, azaz: mint hal a vízben

Alicante, Spanyolország, spanyoltanár, Granada NyelviskolaÉvi, a Granada Nyelviskola spanyoltanára öt évig élt Spanyolországban, mondhatni "úszkált". A alábbi interjúban mesél nekünk arról, hogy hogyan került Spanyolországba, mivel foglalkozott kint, mi volt az ami miatt beleszeretett a spanyol kultúrába és mi hiányzik neki legjobban a kinti létből.


Hogyan kerültél kapcsolatba a spanyol nyelvvel?
 Miért döntöttél úgy, hogy kiköltözöl Spanyolországba?

A német és az angol után úgy gondoltam szívesen megtanulnék még egy idegen nyelvet magas szinten, és mivel angliai tartózkodásom során lehetőségem nyílt közel egy hónapot Spanyolországban tölteni, megtetszett a nyelv, a kultúra és főként az, hogy kezdettől fogva otthon éreztem magam a mediterrán országban. Ha adottak a lehetőségek, egy nyelvet a legjobb formában az adott országban lehet elsajátítani, ezt az angliai tapasztalat nekem korábban igazolta. Volt egy „szabad” félévem az első egyetemi tanulmányaim befejezése előtt, ezután magától adódott a gondolat, hogy újra nekivágjak a „világnak”. A spanyol nyelvvel így kerültem kapcsolatba és Spanyolországba - néhány egyetemi lektorátusi órát leszámítva- minimális spanyoltudással érkeztem.

Az ország melyik részére esett a választásod és miért?

Az első választás Madridra esett, főváros mivoltából adódóan, de közel egy év után jött Sevilla, ahol fél évet töltöttem, illetve Alicante, ahol az összesen kint töltött 5 évből valamivel több, mint 3 évet éltem. A megcélzott félévből így lett egy fél évtized, ami nemcsak a felsőfokú nyelvtudás értékét, hanem egyéb értékeket is hozott: igazából benne élni egy másik kultúrában, egy spanyol családban, megtanulni és képesnek lenni egy másik országban vállalkozást vezetni - mind olyan értékek, amik nagyban gazdagítják a személyiséget.

Alicante, Spanyolország

Mennyi időbe telt a beilleszkedés? A család, barátok biztosan hiányoztak, tudták-e ezt a spanyol emberek, szokások, a hangulat valamennyire feledtetni?

A beilleszkedés viszonylag gyorsan ment, az ország mivoltából adódóan: napsütés, tenger, spanyol sonka, gyönyörű nyelv és a fantasztikus spanyolok! Valahogy az ember úgy érzi, hogy folyamatosan vakáción van, még a munka mellett is, mert a környezet, a mindennapi impulzusok mások, mint itthon.  A család és az itthoni emberek természetesen hiányoztak, de a hosszú kintlét például azzal jár, hogy a hazalátogatások alkalmával mindig intenzívebb az itthoniakkal való találkozás. És a lehetőség is megvolt, sokat tudtam hazajönni, távolból is tudtam az itthoni családi vállalkozásban dolgozni, tehát állandó és folyamatos volt a kapcsolattartás. Sok esetben az aktuális kéthavonkénti családi és baráti látogatásokat spanyolországi nyaralásokkal kötöttük egybe, amit természetesen a család és a barátok is szívesen fogadtak.

Mi tetszett a legjobban az országban?

Nagyon sok minden: először is a spanyolok, a közvetlenségük, a nyitottságuk, a rugalmasságuk. Aztán természetesen a tenger, hogy a bátrabbak (de csak a külföldiek!) még novemberben is fürödhetnek benne és a sok napsütés, az, hogy este tízkor sem ment még le a nap nyáron. A spanyol konyha, az, hogy a szupermarketekben van hal-pult, a spanyol sonka (con una cañita..hmm :)). A friss zöldségekkel, füstölt hallal, olívabogyó specialitásokkal teli helyi piacok, amelyeket mindig a hét azonos napján rendeznek és nincs állandó piactér, hanem ilyenkor az utcákat zárják le a piac miatt. Az, hogy Spanyolország nagy ország és bárhova mész, mindenhol rengeteg a látnivaló: tetszett Mallorca, a Kanári-szigetek, Galicia… A spanyol fiesták (főként hogy mindig van valahol valami ünneplés…). Szóval rengeteg minden. És természetesen a spanyol nyelv, amit nagyon-nagyon jó beszélni!

Spanyol piac

A spanyolokról létező sztereotípiák szerinted mennyire fedik a valóságot?

A sztereotípiák, amellett, hogy célszerű óvatos fenntartással kezelnünk őket, általában valamit sejtetnek a valóságból. Ha azt halljuk, hogy a spanyolok ráérősek, az időpontokat „lazán” tartják be: igen, természetesen ennek van alapja. Viszont iszonyatos értékük a mindennapokban és a munkahelyeken is a barátságos és rugalmas hozzáállásuk, az, hogy nincs merev visszautasítás, hanem pozitívan gondolkodva megoldhatónak tartják a problémákat.  

Melyik a kedvenc spanyol városod?

Kedvenc spanyol városom Sevilla, hiszen amellett, hogy egy gyönyörű történelmi „kisvárosról” van szó, amely a nyári nagyon meleg hónapokat leszámítva élhető és élvezhető atmoszférával rendelkezik, a kint tartózkodásom egyik legszebb időszakát jelenti. A kezdeti angoltudás használata után ez volt az az időszak, amikor már a spanyollal is elboldogultam és a kozmopolita Madrid után egy igazi gyöngyszem volt az andalúz város. Gyönyörű építészeti értékek, muskátlis kisutcák, színes kerámiacseréppel kirakott padok a parkokban, a már februárban virágzó utcai mandarinfák, állandó élet az utcákon és a bárokban, a húsvéti körmenetek: az igazi spanyol vidék, ahogy az andalúziaiak Andalúziáról vélekednek.

Sevilla

Mi hiányzik a leginkább? Van olyan szokás, ünnep, vagy akár csak kis apró, mindennapi dolog, amit "átvettél" a spanyoloktól?

Leginkább a „folyamatos vakáció” érzése és a spanyolok hiányoznak. Köztük mindig nagyon otthon érzem magam. „Como pez en el agua”.

Amit a Spanyolországban eltöltött éveknek, a kinti tapasztalatoknak köszönhetek, hogy nyitottsággal, rugalmassággal gazdagítottak, megtörve egy kicsit az itthon sokszor ránk jellemző borúlátást és merevséget. Apró dolog, de szintén a spanyolországi tartózkodásom hozománya, hogy igyekszem több halat enni és olívaolajjal főzni.

Amit viszont a kint eltöltött öt év alatt sem tudtam megszokni: a nagyon hosszú (3-4 órás) vasárnapi családi ebédek. :)

Mióta tanítasz spanyolt? Mit tartasz a legfontosabbnak a spanyoltanítás, -tanulás során?

Spanyolt már Alicantéban is tanítottam, az ott élő és letelepedett angoloknak működtettünk, a jogi és adózási tanácsadó cégünk mellett, és hazajöttöm után folytattam a tanítást a Granada Nyelviskolában. A spanyol tanítás számomra a Spanyolországban eltöltött évek meghosszabbítását jelenti. Fontos nekem, hogy azt adjam át az órákon, amit kint megtanultam: nemcsak a nyelvtudást, de amennyire lehet, igyekszem közel hozni az órákon a „spanyol világot”, amihez a Granada Nyelviskolában adott a környezet, az andalúz hangulatot megteremtő termek, a tanfolyamokon kívüli spanyolos programok: tertuliák, anyanyelvűekkel szervezett kirándulások és előadások.