Ezen a héten Dósa Dorottyával és Vass Anitával beszélgettünk, akik Spanyolországban töltötték szakmai gyakorlatukat. A lányok elmesélték nekünk, hogyan kerültek ki La Coruñába és milyen élményekkel gazdagodtak a kint töltött három hónap alatt.

Merre jártatok pontosan?

É-NY Spanyolországban, egész pontosan La Coruñaban voltunk, az óceán partján.

Hogy tetszett a város?

Nagyon kedveltük Coruñat. Ez egy kisváros Galiciában, nagyjából akkora, mint Győr. Főleg az óceán látványa ragadott el minket. Varázslatos!

Meséljetek egy picit arról, hogy hogyan jutottatok ki, milyen ösztöndíj keretében vettetek részt ezen a programon.

OKJ-s tanfolyam keretében idegenforgalmat tanulunk. Iskolánk minden évben pályázik a Leonardo programra, mely a diákok külföldi szakmai gyakorlatát támogatja. Középiskolásoknak szól, semmiképpen sem összetévesztendő az egyetemi Erasmus programmal. A Leonardo programhoz kell egy kiküldő intézmény, melyen keresztül lehet pályázni. A program fedezi az összes költséget: kiutazást, szállást, étkezést és adott esetben a költőpénzt is. A munkáért, mivel szakmai gyakorlat volt, fizetést nem kaptunk.

Hogyan fogadtak titeket kint?

A spanyol testvériskolában a diákok nagyon kedvesek voltak, első nap rögtön bulizni vittek minket. Mindenki nagyon nyitott, könnyen barátkoznak.

Milyen területen dolgoztatok?

Szállodákban biztosították számunkra a munkallehetőséget, az egyik az NH lánc tagja, egy 4*-os szálloda, a másik pedig La Coruña legidősebb szállodája, csodálatos kilátással az óceánra.

Szerintetek milyen a spanyol munkamorál? Saját tapasztalatotok is azt igazolta, hogy a spanyoloknál nem divat a kapkodás, azaz legyintenek egyet és majd "mañana"?

A "mañana", ez a ráérősség nem igazán volt jelen a galíciaiaknál. Végezte mindenki a munkáját, ha volt dolog, akkor azonnal megcsinálták, nem halogatták. 

Mi volt az, ami nehézséget okozott a kezdetekkor?

Nyelvproblémák és a honvágy volt az, amivel nehéz volt megküzdeini az elején, illetve a barátok hiányával. Amíg nem tudtunk ténylegesen felhívni valakit csak annyival, hogy "Hola! Qué tal? Quieres tomar algo?", addig nehéz volt. Csak ültünk a szobában, vagy lézengtünk a parton. Aztán később beindult az élet, sok-sok baráti találka, bulik, a spanyol éjszakai élet megismerése.

Mire emlékeztek a legszívesebben és mire a legkévesbé?

Legkevésbé szerintem a nagy gallego népünnepre, a június 23-án megrendezett San Juan fesztiválra emlékszünk vissza. Szent Iván éjt ünneplik ilyenkor, ami abból áll, hogy kivonulnak a partra, és minden kis baráti társaság tábortüzet rak. A kívánságaikat felírják egy lapra, és a tűzbe dobják. Aztán pedig hajnalig buliznak a parton, ami az össznépi ivást takarja. Igazság szerint jó lett volna, mert jó volt a hangulat, de egyrészt rengetegen voltak, másrészt pedig az egyetlen cél a lerészegedés volt.

Legjobb élmény: idén Coruñaban rendezték a gyalogló világkupát. Számtalan csapat érkezett a világ minden tájáról, köztük magyarok is és legnagyobb örömünkre pár versenyző a mi hotelünkben volt elszállásolva. Hamar összebarátkoztunk a magyar színekben induló résztvevőkekl, sv égig szurkoltuk a két versenynapot. Igazi megtiszteltetés volt számunkra, hogy meghívást kaptunk az esemény záró rendezvényére. Jó volt hazánk fiaival magyar módra, de mégis hazánktól távol bulizni. :)

Gondolom jól éreztétek magatokat és sok élménnyel gazdagodtatok. Tervezitek-e, hogy a főiskola befejezése után Spanyolországban kerestek munkát?

Igen, aktívan tervezzük az ismételt kiutazást, és az esetleges kint maradást. Egy biztos, a szállodában, ahol dolgoztunk és a barátaink visszavárnak. Mi pedig, ha tudunk, visszatérünk Coruña-ba.