Kíváncsi vagy Andalúzia egyik nevezetes, nagy csinadrattával ünnepelt fiesztájára? A Feria-ról mesél nekünk Pirók Zsófi táncművész, aki több mint 5 évig élt és tanult Spanyolországban illetve rendszeresen látogatja az említett andalúz rendezvényt. Arra is kitért, mennyire más szerepet töltenek be az ünnepek a spanyolok szívében és ez miben nyilvánul meg. 

Hogy élik meg Dél-Spanyolországban a Feria-t? Nagy a nyüzsgés ilyenkor, az ünnepet megelőzően? 

Igen, óriási a készülődés ekkortájt. Sőt, talán némi túlzással azt is mondhatnám, hogy egész évben készülődnek. Erre az ünnepre általában mindenki új ruhát varrat magának... és itt most nemis a divat a lényeg vagy hogy kié milyen, hanem az, hogy mennyire fontosnak tartják az egészet. 

Nekem az volt a tapasztalatom, hogy Spanyolországban mélyebben élik meg az ünnepeket, készülnek rá, várják és kis túlzással mindenki részt vesz  a fiesztákon. Egy hosszú hétvége nem feltétlen a tévézésről vagy wellnessezésről szól. 

Igen, fantasztikus érzés a feria-t illetően, hogy a spanyolok apraja-nagyja felvonul és egy hétig a feria tánca, a sevillanas, közösséggé formálja a résztvevőket. Egy tánc, amit minden fériázó ismer és élvez, gasztroélményekkel kiegészítve, mert természetesen az evés-ivás is szerves része a bulinak. Ám a legmeghatóbb, amihez foghatót sehol máshol nem tapasztaltam, hogy itt a kicsi babák, fiatalok, felnőttek, idősek mind együtt mulatnak, énekelnek, táncolnak.

Egy teljes hét, igaz? A résztvevők mind megengedhetnek maguknak egy 7 napos ünneplést? Ilyenkor szabadságot vesznek ki az andalúzok? 
Igen, egy teljes hét a szórakozásé, s bár hivatalosan nem munkaszüneti nap és külön szabadságot sem kérnek ki, ilyenkor elnézik, ha valaki nem megy be dolgozni, mert tudják, hogy a feria-n van.

 

Nincs olyan, hogy "ledolgozzák" szombatonként a kimaradt napokat? 

Nem, ők ezt a fogalmat nemis ismerik, Spanyolországban ha egy nap ünnepnap, akkor az ünnepnap. Ha például csütörtök munkaszüneti nap és megadják mellé még a pénteket is, akkor az egy hosszú hétvége (puente) és nincs olyan, hogy a plusz egy szabadnapot bepótolják, azaz ledolgozzák. 

Igen, mi is nehezen tudtuk megértetni az itt élő spanyolokkal ezt a "ledolgozósdit". Aki csak nemrég jött Magyarországra, nem ismeri ennek a mechanizmusát, nehéz megértenie (vagy elfogadnia?) és általában nem szokott nagy népszerűségnek örvendeni köreikben a szombati munkanap. 

Persze, mert náluk épp fordítva működik: inkább még egy napot hozzátesznek az ünnephez, hogy hosszabb legyen a mini-vakáció. 

Ráadásul mindig van mit ünnepelni, nem véletlen mondják a spanyolokról, hogy állandóan fieszta van, nem? 

Igen, az élet szerves része a közös ünneplés. És itt most a hangsúlyt a közös szóra tenném. Én Spanyolországban nagyon hamar azt éreztem, hogy egy közösséghez tartozom és ez sokmindenben megnyilvánul, nem csak abban, ahogy az ünnepeket megélik. Így van ez a flamenco esetében is, lásd peña-k, vagy a feria-n, ahol mindenki sevillanas-t táncol. Tényleg nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán az is hasonló érzetet keltett bennem, hogy az utcán is mindenki köszön. Olyan mintha ismernéd őket és azt érzed, hogy bármikor leszólíthatsz a bárban, utcán, parkban bárkit, nyugodtan fordulhatsz hozzájuk. Természetes számukra az interakció, bárkivel, bármikor.

Valóban ez apróságnak tűnik, de mégis óriási különbséget tud teremteni a kommunikációban. Könnyebb nyitni mások felé Spanyolországban? 

Én Sevillában éltem, így arról tudok nyilatkozni, hogy a déli régióban élőkkel eszméletlen könnyű interakcióba lépni, természetes számukra a "nyitás" és ugyanolyan szívélyesen fogadják azt is, ha Te teszed meg az első lépést a kommunikációban. Ha például felszállsz egy buszra és megállsz a söfőr mellett, több mint valószínű, hogy szóba fog elegyedni veled és mire leszállsz, a fél életét megismerted, vagy ha nemis, biztos tudod, hogy mit ebédelt, hány unokája van és hány évesek. 

A sevillai búcsú történetében 2020-ban, először fordult elő, hogy elmaradt a rendezvény, a koronavírus-járvány következtében. (szerk.)