Sevillában minden ajtón, ablakon be kell nézni

Tipikus spanyol udvarok SevillábanA héten Pirók Zsófival -a szintén flamenco művész Lippai Andrea lányával- beszélgetünk, aki Sevillába tette át székhelyét egy pár évre, hogy a flamenco őshazájában tanulhasson és képezze magát. Kinti élményeiről, benyomásairól, a spanyol életről és oktatási módszerekről faggattuk őt.

 

S.P.: Tudom, hogy már korábban is jártál Sevilla-ban, de mivel akkor csak turistaként és rövidebb időt töltöttél ott, gondolom most ismerted meg igazán a várost, a sevillai életet. Hogy tudnád ezt a benyomásod 1-2 mondatban megfogalmazni?

Pirók Zsófi: Amikor először jártam itt, 8 éves voltam. Nem mondhatnám, hogy igazán turista szemmel figyeltem akkor a dolgokat :) Akkor családostul jöttünk ide két hónapra, mert Édesanyámnak az volt az első flamencós tanulmányi útja. Akkoriból arra emlékszem, hogy kishúgommal mindig kukucskáltunk a flamenco órákon, hogy nagyon meleg volt, -ezt nagyon szerettem-, hogy sok szökőkút volt a parkokban, rengeteget kellett gyalogolni a macskakövön, és hogy volt egy hely, ami teljesen elvarázsolt. Azóta már tudom, hogy az a Real Alcázar volt :)

Sevilla: Real Alcázar, Spanyolroszág

Most hogy itt élek, már megtapasztaltam azt is, milyen a sevillai hideg, főleg hogy az itteni lakások nem hőszigeteltek és fűtés sincs. De nagyjából ismerem a turista szemléletet is, mivel egy souvenir boltban dolgozom, ahol sokat beszélgetek az idelátogatókkal.

De az tény, hogy aki "csak" a Giraldát, az Alcázart, a Toro del Oro-t nézi meg, vagy végigsétál a Calle Sierpesen, az még igen keveset látott, mert a város igazi hangulatát szerintem szűk utcácskái, a macskakő, a bárok, a bicikliút mellett -végig- sorakozó narancsfák, a folyóparti sétány, a gyönyörű homlokzatok és belső udvarok adják.
Útravalóul adnám annak, ki erre jár: Minden ablakon, s ajtón be kell ám nézni, mert sosem lehet tudni milyen belső udvar tárul a szemünk elé. Vannak ám meglepetések!

S.P.:Egy flamenco táncosnak Sevilla maga a kánaán szakmai szempontból, nem? És most nem csak az ott végzett tanulmányokra gondolok, hanem hogy igazi flamenco levegőt szívsz magadba a bárokban, tablao-kban, profi varrja a ruháidat.

Pirók Zsófi: Bizony! Való igaz, hogy ami a flamenco azt sem a konzervatoriumban, sem könyvekből megérteni nem lehet. Ahhoz ott kell ülni fél méterre az énekestől, érteni kell miről énekel, érezni kell, mikor tör elő mindenkiből egyszerre egy-egy haleo, látni kell, ahogy néha felpattan valaki a közönségből egy füstös kocsmában, s olyat táncol, a legnagyobb természetességgel -mert árad belőle-, hogy az ott ülő turisták, azt hiszik, na, ő volt a beépített ember. Együtt kell lélegezni azokkal az emberekkel, akiknek a flamenco tölti ki a mindennapjait. Így hát igyekszem ismerkedni, minél több helyre eljutni, és jó közegbe kerülni, ahol sokat tanulhatok! Még keresgélek, de egyelőre úgy érzem, jó úton járok... Persze biztos vagyok abban, hogy az elkövetkezendő 3 év még igen sok meglepetést tartogat.

S.P.:Milyen az oktatás, hogy tetszenek az oktatási módszerek és az egyetemi élet?

Pirók Zsófi:Én nem egyetemre járok, hanem egy konzervatóriumba, ami olyasmi, mint mondjuk otthon a zenei konzi, csak az itt létezik táncban is. (Azt azért el kell mondjam, hogy az iskola úgy néz ki, mint egy kastély, mert eredetileg ez volt a "Pabellón de Argentina", ami a 1929-es Világkiállításra készült. A bejárat a Maria Luisa Parkra néz, a másik oldalról, pedig a Guadalquivirre van kilátás. Egyszerűen mesebeli!

 Sevilla, SPanyolország, flamenco szak a konzervatóriumban, Pirók Zsófia

Az iskolám 104 éve működik, de olyan, hogy flamenco szak eddig még nem volt. Azaz 6 éves a képzés, de a mostani legidősebb évfolyamosok -flamenco táncból- még csak ötödikesek. Ennek megfelelően az oktatás is, pontosabban a rendszere, még kialakulóban van. Amit elég nagy feladat kialakítani, hiszen egy olyan műfajról van szó, amit eddig csak a "szájról-szájra" módszer alapján lehetett elsajátítani, vagyis a különböző mesterek a saját metodikájuk szerint tanítottak/tanítanak, vagyis nem létezik olyan kialakult tanítási elv, mint mondjuk a balettban.
(Nem is tartom valószínűleg, hogy valaha lesz olyan, mert a flamenco nem arról szól.)

Ezért a mi óráink is nagyon az adott mesterektől függnek, de természetesen van osztályzás, trimeszterenként vannak vizsgáink és elvileg mindegyiken meg is lehet bukni.

S.P.:Kik a csoporttársaid, külföldiekkel tanulsz együtt vagy kizárólag spanyolok vannak?

Pirók Zsófi: Engem a 3. évfolyamba vettek föl és művészeti iskola révén, nem korhatárhoz, hanem képességekhez kötött a bekerülés, így az én osztályomban a 14-től a 20 évesig mindenki megtalálható.

Nincs olyan feltétel, hogy csak spanyolokat vennének fel, de jelenleg én vagyok az egyetlen külföldi, ha jól tudom, akkor az egész iskolában is. Persze van olyan, aki mondjuk marokkói, vagy félig japán, de ők már kiskoruk óta itt is élnek. De olyan, aki emiatt költözött volna Sevillába, olyan nincs más. :)

S.P.:Hogy állsz a spanyollal és az andalúz akcentussal?

Pirók Zsófi: Uhh, ez nehéz kérdés!!! Lássuk csak: ezt én magam nehezen ítélhetem meg, de abból szoktam levonni a következtetéseket, hogy pár hónapja, ha egy spanyollal beszélgettem, az első 3 mondatom után azt kérdezte:

  1. Te honnan valósi vagy?
  2. -Magyarországról származom.
  3. Aaaamúgy jól beszélsz..

Most ott tartok, hogy az első 3 mondat után azt kérdezik:

  1. Te sevillai vagy?
  2. Nem. Magyar vagyok.
  3. Tényleg? Pedig nagyon jól beszélsz!

Valójában az a helyzet, hogy gátlásom nincs, andalúz akcentusom van, de össze-vissza beszélek, mármint ami a nyelvtant illeti. Ami most kezdett el zavarni. Mert eddig örültem, ha beszéltem, és megértettek, de most meg már zavar, hogy nem tudom magam ÚGY kifejezni és zavar, amikor tudom, hogy nem helyesen mondok valamit. Ezért nyárra tervezek valami nagyon intenzív nyelvtanfolyamot :)

S.P.: Mennyire drága az élet Dél-Spanyolországban?

Pirók Zsófi: Számomra is meglepő volt tapasztalni, de azt kell, hogy mondjam: összességében nézve olcsóbb, mint otthon. (És nem ám az itteni, hanem a hazai fizetéssel összevetve!)

Vannak dolgok, amik drágábbak, vannak amik olcsóbbak, de ha mindent összevetve nézzük az életet, akkor olcsóbb. (Persze ez teljes mértékben az én egyéni tapasztalatom és csakis Sevillára vonatkoztatva.)

S.P.:Azt hiszem nagy szerencséd volt, hogy a jelenlegi gazdasági viszonyok között -amikor rengeteg spanyol is munka nélkül maradt-, sikerült munkát (is) találnod.  Mesélnél erről egy picit, hogy hogy találtad és tulajdonképpen hol is dolgozol.

Souvenir bolt Sevillában, Pirók ZsófiaPirók Zsófi: Valóban. Hatalmas nagy szerencsém volt! És azóta is hálás vagyok, hogy minden úgy alakult, ahogy alakult, s nem csak a munkám szempontjából. Úgy érkeztem Sevillába, hogy egy olyan helyen laktam az első két hétben, ahol véges ideig maradhattam, és ez idő alatt kellett másik helyet találnom. Az sem volt biztos, hogy felvesznek az iskolába, hiszen a felvételi még hátra volt. A szüleimtől természetesen kaptam támogatást, de az itteni megélhetésemet ők nem tudnák állni, így azt is tudtam, hogy minél hamarabb munkát kell találnom.

És csodák csodájára két héten belül minden vágyam rendeződött. A jelenlegi lakásom csupán egy utcával arrébb van az előzőtől, az iskolába felvettek és munkát is találtam.

A már említett souvenir boltban dolgozom délelőttönként -ami közvetlen a Giralda mellett van-, és délután vannak az óráim. Szerintem az állást az angoltudásomnak köszönhetem, mert ilyen boltba örülnek, ha valaki tud beszélni a külföldiekkel, mert itt sajnos elég kevesen beszélnek angolul. A munkát pedig úgy találtam, hogy ahova csak tudtam beadtam az önéletrajzom és hát innen hívtak vissza.

S.P.:Mik a terveid a jövőre nézve? Még 3,5 évig építed, csiszolod a flamenco tudásod Sevillában és utána?

Pirók Zsófi: Természetesen addig sem egy souvenir boltban szeretnék végig dolgozni és nem csak és kizárólag a konzervatóriumban szeretném magamba szívni a tudást. Vannak terveim a közel- és a távoljövőre nézve is. Nem is kevés, nem is kicsi. Folyton, minden nap keresem a lehetőségeket. S ha elvégzem az iskolát? Egyből hazamegyek egyet táncolni!:)
A többi pedig még titok!